A felskálázók manapság már teljesen elfogadott részei a modern játékoknak, ugyanakkor számos probléma szokott lenni velük, amelyekkel nagyrészt együtt élnek a játékosok, de közel sem optimális a helyzet. A jelenleg elérhető alternatívák közül az AMD FSR-nek, az Intel XeSS-nek, illetve az NVIDIA DLSS-nek is megvannak az előnyös és hátrányos oldalai, mivel elvi szinten bármennyire is hasonló a működésük, másképp vannak paraméterezve, így más tényezőkben erősebbek és gyengébben egymáshoz viszonyítva.
Hirdetés
Ennek egyébként nem kellene így lennie, mivel egy adott játéknál nyugodtan lehetne a leképező specifikus igényeire szabni a felskálázást, ami kezelné a jellegzetes képi torzulásokat. Persze ezzel sokan nem foglalkoznak, mert ezek amúgy is nagyon nehezen vehetők észre, másrészt a legtöbb kapacitást leköti az, hogy a mindhárom gyártó megoldása ott legyen a választható opciók között. Ez már csak azért is cél lehet, mert hatalmas sírás volt abból, hogy Starfield első körben csak egy felskálázóra fókuszált, és bármennyire is megfontolt egy-egy ilyen döntés, a játékosok nem rendelkeznek azzal a szaktudással, hogy megértsék ennek az előnyeit.
A Dragon Age: The Veilguard ismét megpróbálkozik a Starfieldhez hasonló koncepcióval, de a BioWare azért valamivel ügyesebben teszi, mert vegyítik a specifikusan optimalizált rendszer előnyeit úgy, hogy ha valaki nagyon vágyik egy általános megoldásra, akkor használhassa azt is. Információink szerint ennek a DirectSR ad lehetőséget, ugyanis tényleg nagyon leegyszerűsíti a fejlesztők dolgát az eltérő felskálázók támogatása szempontjából.
A BioWare a fejlesztői oldalon közös kódot ír, ami a karbantartás szempontjából kedvező, ilyen formában lényegi pluszmunkát nem ad több megoldás támogatása. A háttérben pedig az a döntés született, hogy a DirectSR-ben gyárilag kínált FSR 2.2-t átszabják specifikusan a Dragon Age: The Veilguard igényeihez, támogatva annak működését számos olyan extra adattal, ami hatékonyabb felskálázásra ad lehetőséget. Ezek az extra adatok létezni fognak a leképező oldalán, de a kívülről bekötött XeSS és DLSS nem kapja meg, így utóbbi kettő már az általános futószalaggal fut.
Végeredményben tehát a Dragon Age: The Veilguard tartalmazni fog egy specifikusan játékra szabott felskálázást, aminek az alap kódja a nyílt forráskódú, DirectSR-ben gyárilag szállított FSR 2.2, ami a Microsoft licencszerződésének értelmében teszőlegesen módosítható, hogy a gyári futószalag több adattal dolgozhasson. Ez a kód egyébként kompatibilis a konzolokkal is, így a BioWare több legyet üt egy csapásra. Emellé pedig ott az XeSS és a DLSS alternatívaként, amelyeket csak bekötnek az alap DirectSR kódba, de ezeket nem táplálják az extra adatokkal. Utóbbit a zárt futószalag miatt nem is lehetne, míg előbbi kapcsán megoldható lenne a kód módosítása, hiszen az is nyílt forráskódú, viszont nem lett gyárilag a Microsoft DirectSR része, ahogy az FSR 2.2.
A DirectSR hosszabb távon emiatt lesz hasznos, mert nagyon leegyszerűsíti több felskálázó egyszerre történő implementálását, tehát a fejlesztőknek több ideje marad arra, hogy az egyik felskálázót átalakítsák az adott leképező igényeihez. Vagyis a munkaidő nem arra megy el, hogy három eltérő kódutat tartsanak karban, hanem arra, hogy írjanak egy egyedi kódutat, ami illeszkedik a leképezőhöz, direkten kezelve a specifikus problémákat, miközben ez a kódút – persze az extra adatokat mellőzve – elfogadja a többi felskálázót is, amelyeket kívülről be lehet tölteni. És ez alapvetően a felhasználóknak is jó, hiszen a manapság jellemző, három eltérő alternatíva helyett kapnak egy olyan módot, amit tényleg az adott játékra szabtak, és mellé még két másikat, amiket opcionálisan bekapcsolhatnak, ha nem kérnek a specifikus optimalizálásból. Ilyen formában a Starfielddel kapcsolatos gond sem merül fel, mindenki nyugodtan használhat olyan rendszert, amit akar, miközben a fejlesztők is nyugodtak lehetnek, hogy legalább az egyik alternatíva gyári szinten a leképezőhöz van szabva.
