Az Intel már jó ideje nagyobb és kisebb teljesítményű magokra bontja az asztali processzorok felépítését, ami önmagában nem gond, de az kétségtelen tény, hogy a P-magok és az E-magok között viszonylag nagy a teljesítménykülönbség az elérhető asztali CPU-kon belül.
Az érkező Arrow Lake-S generáció ezt a problémát hivatott kezelni, és a gyártópartnerektől megtudtuk, hogy az első tesztek alapján ennek van is realitása, ugyanis sokkal közelebb kerültek teljesítményben az eltérő magok. Ez persze két tényező adja, egyrészt az E-magok gyorsabbak lesznek, nem is kevéssel, míg a P-magok valamelyest lassulnak az előző generációhoz viszonyítva. Itt a fő különbségeket a P-mag esetében a Hyper-Threading elvesztése hozza majd, az E-magoknál pedig az alapvetően átszabott dizájn.
Információink szerint az Intel fő fejlesztési stratégiája az volt, hogy valamelyest kiegyensúlyozzák a rendszert, mivel számos olyan szélsőséges helyzet állhatott elő az előző asztali Core CPU-kon, amelyek a nyers mérésekben nem igazán voltak láthatók, de az E-magokra átdobott munkafolyamat érezhetően ronthatta a felhasználói élményt. Az Arrow Lake-S emiatt célirányosan nem a tesztprogramokban való pontgyüjtésre megy majd rá.
