Még az előző hónap végén írtunk arról, hogy esetlegesen leválaszthatja bérgyártó részlegét az Intel. Ez egy olyan lépést is előkészíthet, hogy az Intel Foundry esetleg vevőre találna, ugyanis a pletykákban felmerült ennek az eladása is.
Hirdetés
Pusztán az Intel érdekeit tekintve nagyon is van logika abban, hogy megváljanak a gyártástól, hiszen akkor nem kellene a cég amúgy nyereséges üzletágainak kompenzálni ezt a masszívan veszteségesen működő területet. Lényegében a Santa Clara-i óriáscég gondjai csupán ebből gyökereznek: az Intel Foundry fenntartása olyan extrém költség, amit a cég más részlegei nem tudnak kitermelni.
A The Korea Times és a The Korea Herald utánament a témának, és arra jutottak, hogy ha az Intel Foundry esetleg fel lenne kínálva eladásra, akkor az nem érdekelné a fő konkurensnek számító TSMC-t és Samsungot.
A legnagyobb gond az, hogy a Counterpoint Research legutóbbi felmérése szerint az Intel Foundry egyszerűen alig mérhető szereplő a piacon. Hiába van az Intelnek dollár-százmilliárdos tételben mérhető bővítési terve rá, az ügyfeleket tekintve egyelőre nem tudnak felmutatni sok eredményt. A bérgyártók piacát ugyanis a TSMC vezeti 62,3%-os részesedéssel, és a tajvani behemótot követi a Samsung (11,5%), az SMIC (5,7%), az UMC (5,3%), illetve a GlobalFoundries (4,9%).
Az Intel Foundry a Pat Gelsinger által megcélzott területen nincs ott az első ötben, miközben lassan többet költenek bővítésre, mint a piacvezető TSMC. Ugyanezt például megtehetné a Samsung is, de kérdés, hogy mi értelme van gyárakat felhúzni, ha nincs a gyártósorok használatára elegendő ügyfél? Persze itt felhozható rögtön, hogy majd az Intel hozzányúl a saját gyártókapacitásához, csak a realitás jelenleg nem ezt mutatja, ugyanis a nemrég bemutatott Lunar Lake és az érkező Arrow Lake termékcsalád is nagyrészt TSMC-nél gyártott lapkákat használ, legalábbis a kritikus komponenseket tekintve, továbbá a jelenlegi legfontosabb projektnek számító Falcon Shores szintén a tajvani óriásnál készül. Ergo az Intel Foundry helyzete most azért nagyon kényes, mert az újonnan kiépített gyártósorokat jelenleg maga az Intel sem kívánja használni.
Az utóbbi tényezők miatt természetesen egyáltalán nem csoda, hogy az Intel Foundry ilyen masszív veszteség mellett üzemel, rengeteg a gyárépítéssel járó befektetés, miközben a kiépült, amúgy rendkívül modern gyártósorok nagyrészt csak állnak. A kérdés tehát itt az, hogy maga a bérgyártás mikortól válhat nyereségessé. Ezzel kapcsolatban nagy reményeket fűzött a cég az Intel 20A nevű node-hoz, amelyről tegnap derült ki, hogy végül nem használják majd. Ez persze jelen helyzetben jó döntés, mert ha a gyártástechnológia nem kell senkinek, akkor felesleges további félmilliárd dollárt beleölni a tömegtermelés előkészítésébe. Helyette lehet fókuszálni a továbbfejlesztésnek számító Intel 18A node-ra, aminek a jelenlegi állapotával elégedett az Intel. Nem úgy az egyik potenciális ügyfélnek számító Broadcom, amely vállalat – a Reuters friss riportja szerint – nem tartják tömeggyártásra alkalmasnak az új eljárást.
Ezek ellentmondásos információk az Intel 18A node-ról, de valójában a fejlesztés jelenlegi szakaszában mindkettő állítás lehet igaz. Az Intel elvárásait valószínűleg teljesíti a gyártástechnológia, miközben a Broadcom nem valószínű, hogy a tömeggyártás előkészítése előtt ahhoz a hibasűrűséghez szokott például a TSMC-nél, amit lát az Intel új eljárásán. Utóbbi jelenthet némi problémát, ugyanis az Intel 18A egy nagyon drága megoldás, köszönhetően a High-NA EUV berendezéseknek. Vagyis az Intel Foundry számára olyan megrendelők kellenek, amely cégek az adott területen csúcsteljesítményű dizájnokat terveznek, hogy a magas gyártási költségek ne jelentsenek gondot. Vagyis effektíve a TSMC jelenlegi ügyfelei közül kell meggyőzni pár jelöltet arról, hogy megéri váltani. Nagyjából ugyanezzel próbálkozik a Samsung pár éve a saját modern eljárásait tekintve, egyelőre nem túl nagy sikerrel.
