Bevezető, viselet, doboz
Az okostelefonokhoz hasonlóan a vezeték nélküli sztereó fülhallgatók is egységesedtek dizájn terén, a legnagyobb választék a piacon az agybadugós változatokból van, vagyis a zárt, valamilyen szintetikus haranggal a hallójáratban ülő (in-ear) modellekből. Kisebb számban, de a legnagyobb márkáknál is találni a fülkagylóban ülő, félig nyitott füleseket, lásd FreeBuds, AirPods, Galaxy Buds3. Még kevesebben, de vannak a teljesen nyitott modellek, ilyenek például a csontrezgéses sportfülhallgatók vagy a különös megjelenésű, de funkcionalitásában effektív Sony LinkBuds. A Huawei az elmúlt évek során a félig nyitott FreeBuds fülhallgatóival a Pro és FreeBuds I-modellek mellett kínált alternatívát azoknak, akik nem szeretnének a hallójáratukba dugdosni dolgokat, idén pedig egy lépéssel tovább mentek.
Mi ez? Egy fülbevaló, vagy valamiféle testékszer? Jeff Koons egyik szobra? Valami szexjáték? Jogosan vetődhet fel bármelyik kérdés a FreeClipre tekintve, ami a Huawei első teljesen nyitott TWS eszköze. Az ára itthon 63 ezer és 80 ezer forint között mozog bolttól függően. A gyártó C-bridge dizájnnak nevezi a kialakítást, ami gyakorlatban annyit tesz, hogy egy C betűre hasonlító, szilikonnal borított rugalmas nikkel-titán ötvözet köti össze a fülkagyló felé néző gömböt és a fül mögött megülő babot, egyúttal rögzíti a fülszélen az eszközt. A gömb és bab neveket nem én találtam ki, a fülhallgatóhoz tartozó alkalmazás hivatkozik így a FreeClip részeire.
Az ötlet az, hogy a C-híd pont olyan szorosan tartja a gömböt és a babot, hogy az rácsíptethető legyen a fülszélre, a gömb pedig a hallójárat felé nézve sugározzon hangot a fülkagylóban. A Huaweinél hosszas tesztek és tízezernyi fül szkennelése után döntöttek a végleges méretről, mely a cég szerint a legtöbb embernek kényelmet biztosít majd, nem fogja fülüket nyomni, mégis biztosan megtartja a FreeClipet. Azt is ígérik, hogy a C-híd anyaga nem fárad el rövid távon, ezt értelemszerűen nem tudtuk egy hét alatt tesztelni, ahogy a szilikon borítás tartósságát sem. Az IP54-es minősítés megvan, viszont a kényelem számomra nem volt meg. 5,6 grammjával nem nehéz a FreeClip, de az én fülszélemet nyomta az eszköz, számomra túl szoros volt. Szemüveggel együtt sem tudtam kényelmesen használni, mert a hátsó bab formájú részt a szemüvegem szára lejjebb nyomta az ideálisnál, aminek eredményeként az egész fülhallgató elkezdett lefelé csúszni addig a pontig, amíg meg nem akadt már a fülcimpámban. A fényes műanyag felület pedig csúszóssá válik, ha verejték kerül rá. Számomra a Sony LinkBuds vagy egy fülre felülről kampószerűen akadó fülhallgató kényelmesebb és stabilabb viseletet nyújt a FreeClipnél, ami mozgás hatására is képes volt elmozdulni. Mivel mindenkinek más méretű és formájú füle van, így lehetőségek szerint érdemes mindenképpen felpróbálni vásárlás előtt a FreeClipet, az egyedi dizájn nem egyértelműen kényelmes és stabil is. Sportoláshoz nem tudom ajánlani.
Hirdetés
Térjünk vissza kicsit a kialakításra. A gömb formájú rész tartalmazza a 10,8 milliméteres dinamikus hangsugárzókat, van rajta mikrofon, a fülkagylóhoz érő részen egy csontrezgéseket felvevő VPU egység – ez lényegében egy csontrezgéseken át dolgozó mikrofon -, illetve van elrejtve egy Hall szenzor is. A bab formájú részben van az 55 mAh-s akkumulátor, mikrofon, illetve két mágneses pogo pin, amivel a tokban tölt a füles, és valószínűleg ezen is el van rejtve egy Hall szenzor. Nincs jobb és bal a FreeClipből, helyette a Huawei mérnökei inerciális mérőegységet (IMU) építettek a fülhallgatóba, ami a tokból történő eltávolítás után azonnal működésbe lép és fordulási ívet, dőlésszöget, gyorsulást, lassulást, oldalirányú mozgást figyelve kiszámolja, melyik a jobb és melyik a bal füles, hogy helyesen állítsa be a jobb és bal sztereó sávot. Ez tökéletesen működik egyébként akkor is, ha használat közben kicseréljük a két fülhallgatót. Ugyanígy hibátlan működésű, bár kicsit lassú a mozdulathoz viszonyított 1-2 másodperces késéssel a viselés érzékelése és a lejátszott tartalom automatikus megállítása.
Nem tudok pozitívan nyilatkozni a gesztusvezérlésről, ez részben annak is betudható, hogy a fülem(b)en nem találtam kényelmesnek a FreeClipet. Van érintésérzékeny felület rajta a gömbön és a babon egyaránt, mert kísérleti funkcióként bekapcsolható az AI Life alkalmazásban, hogy nyomva tartással emelhető vagy csökkenthető a hangerő. Ennek az érzékenysége viszont nem túl pontos, háromból egyszer nem sikerül neki egyből értelmezni, hogy ott az ujjunk, feltételezhetően azért, mert nagyon kicsi az eszköz (kb. 26,7 x 22 x 25,3 mm) és így az érintőfelület is. A többi parancs tapasztalataim szerint nem az érintőfelületet veszi alapul, hanem az előző bekezdésben felsorolt szenzorok adatait (a VPU-t és IMU-t biztosan). Erre abból következtetek, hogy a fülem felső részét, a koponyámat a fülem mögött vagy ha viseltem, a szemüvegem szárát kétszer vagy háromszor megkocogtatva a fülhallgató ugyanúgy felvette a parancsot, mintha az app által megjelölt részén érintettem volna meg. A problémám itt is ugyanez, mint két éve a LinkBuds esetén volt: megbízhatatlan. Ráadásul a FreeClip könnyű és apró mivolta miatt ha a fülhallgatót kezdem el kocogtatni, akkor még könnyebben elmozdul. A két és három érintésre be lehet állítani az alkalmazáson át, hogy milyen parancsot hajtson végre, vagy ki is lehet kapcsolni a funkciót. Lentebb a képen láthatók a választható opciók.
A tok a szokásos a Huaweitől. Felül nyitható, van rajta egy állapotjelző LED, egy gomb a párosító módba léptetéshez és egy USB-C töltéshez, bár Qi töltőről vezeték nélkül is szívja 2 wattal az energiát az 510 mAh-s telep a tokban. A tok 59,7 x 51,95 x 27,35 milliméter, nálunk a fekete (inkább szürke) színű modell járt, de van lila is. A csomagolásban egy USB-C kábelt találni még, mást nem.
A hazánkban kapható két színváltozat (forrás: Huawei)
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!