Hirdetés
Sencsen (ami egy kicsit béna magyar átírás, a pinjin Shenzhen jobban visszaadja, hogy a kiejtés Sendzsen) Kína technológia központja, gyakorlatilag az ázsiai Szilícium-völgy. Az összes ismert technológiai cégnek itt van a központja, de ha az nem, akkor egy fejlesztőközpont, vagy egy iroda tutira működik itt, már csak azért is, mert a logisztika zömmel Hongkongban zajlik, Sencsen pedig gyakorlatilag azonnal kezdődik, amint az ember átlép a határon. Nem meglepő módon a headsetekről (és a hangszórókról) ismert Earfun is itt található, így hát ellátogattunk hozzájuk.
A recepció [+]
A cég irodája egy olyan negyedben található, ahol elsősorban startupok bérelnek helyet, például a fordítógépeket készítő TimeKettle is itt fejleszt (jártunk náluk is). Fél kettőkor értünk az irodához, ahol minden tök sötét volt — kiderült, hogy déltől másfél órás ebédszünetük van, aminek része az is, hogy étkezés után alszanak egy kicsit. Aztán fél kettőtől hirtelen mindenki elkezdi folytatni a munkát. Először Maylee volt a beszélgetőtársam, aki a cég vezető tervezője és lelkesen mutatta, hogy miképp áll össze egy headset. Egy 3D tervezőprogram segítségével alkatrészről-alkatrészre lebontva meg tudtam nézni, hogy milyen sok komponensre van szükség, külön magához a headsethez és a töltőtokhoz is. A tervezés során az Earfun korábbi modelljei képezik az alapot, a gyártónál úgy gondolják, hogy a termékeknek van mostanra már egy egyedi formatervük, de természetesen Maylee azzal is tisztában van, hogy mekkora helyet foglalnak el az alkatrészek (mikrofon, meghajtó, akkumulátor, gombok). Ő határozza meg a felhasznált anyagok típusát is, de például a színekről nem ő dönt, hanem a felhasználói visszajelzéseket veszik alapul. Ugyanilyen visszajelzések szolgálnak támpontként akkor is, amikor a füles ergonómiájáról van szó, illetve természetesen van egy tervezett költségszint is, amit tartani szükséges. Ennek alapján dől el például, hogy a töltőtokba bele kell-e tervezni a vezeték nélküli megoldás tekercsét, vagy a visszajelző LED-eket.
Maylee és a terv [+]
Amikor kialakul a véglegesnek tekinthető terv, akkor 3D nyomtatóval készül egy mockup, vagyis egy olyan makett, amely méretre, formára és súlyra is stimmel. Erre azért van szükség, mert ezen a ponton még könnyedén kiderülhet, hogy az eszköz nem elég kényelmes a fülben és át kell rajzolni a terveket. Nyilván Maylee már túl van egy raklapnyi headset tervezésén (és amúgy korábban más cégeknél tervezett például gyerek etetőszéket is), szóval jó eséllyel az általa rajzolt headset általában jól sikerül, de nem akar az Earfun azért elbukni vásárlásokat, mert csak kevés ember fülébe illeszkedik jól a termék. Ha a modell véglegesnek tekinthető, akkor készül belőle egy prototípus.
[+]
Ezen a ponton érdemes tudni, hogy bár számos dolgot maga az Earfun tervez meg és gyárt le, a komponensek egy részét külsős beszállítóktól rendelik. Ilyen például a mikrofon, a meghajtó, vagy éppenséggel az akkumulátor, nyilván ezeket még azelőtt kell specifikálni, mielőtt a tervezés megkezdődik. Ha minden összeállt, akkor gyártanak néhány prototípust, azok pedig kapásból mennek a laborba. A labort nem az Earfun működteti, hanem egy partnercégük, az AncSonic. Ők több gyártó számára is végeznek ilyen feladatot, de az Earfun a legnagyobb ügyfelük, szóval ennek megfelelően eléggé kedvesen fogadtak. A hangszigetelt szobában egy műfül segítségével tesztelnek (ez egy emberszabású félbábu), külön szimulálnak szelet és más háttérzajokat, aztán egy számítógépes programmal elemzik a görbéket. Itt Roki a vezető mérnök, aki elmondta, hogy a legtöbb esetben szoftveres finomhangolással és a komponensek apró módosításával tökéletesítik a termékeket, de előfordult már olyan eset is, hogy egy alkatrészt teljesen cserélni kellett, mert annyira nem voltak elégedettek az eredménnyel. Általában egy headset fejlesztése körülbelül 6 hónapos folyamat onnantól, hogy Maylee elkezdi tervezni, odáig, hogy lejön az első darab a futószalagról, de például az Air Pro 4 esetében ez egy évig tartott, mert nagyon fontos termékként tekintettek rá (és az eredmény igazolta a belefektetett energiát).
Mr. Műfül [+]
Ha minden összeállt, akkor az AncSonic leányvállalata, a SiliSound végzi a gyártást. Ez már nem Sencsenben, hanem Dongguanban történik, ami autóval kábé egy órányira van. Dongguanban nagyon sok gyár van, a SiliSound üzeme is egy ilyen épület kilencedik emeletén található. Ellentétben egy okostelefonos gyártóval az Earfun és a SiliSound is engedte, hogy fotókat és videókat készítsek belül. A gyártósor nem olyan hosszú, mint egy telefon esetén, viszont jóval több az emberi munkaerő. Az összeszerelés nagy részét emberek végzik, mindenkinek megvan a saját, körülbelül 15 másodperces folyamata, miközben kis tálcákban haladnak a félig kész termékek végig egy futószalagon. Itt tényleg lépésről-lépésre végig lehet követni, hogy miből áll össze egy headset, külön ember teszi bele az akkut, a mikrofont, a burkolatot, a forrasztást úgy, hogy szinte minden folyamategység után van egy részleg, ami ellenőrzi is a munkát. Az Earfun azt mondja, hogy emiatt persze drágább a gyártási költség, de nagyon ritka, hogy hibás termék kerül a dobozba. Amikor már összeáll a headset, akkor további teszteket végeznek, végigpróbálják az összes gombot és érintőfelületet, ellenőrzik a két füles közötti kapcsolatot, a töltést és persze a külső megjelenést is, aztán egy teljes szakasznyi ember foglalkozik azzal, hogy makulátlanul tisztára törölje a végeredményt, ami ezután mehet a dobozba. De még ezek után is van egy illető, aki minden egyes headsetet külön ellenőriz (illetve konkrétan három ilyen munkavállaló csinálja), ők már az Earfun saját alkalmazottai.
[+]
Egy nap alatt 2300 Air Pro 4 készül el. Óránként 230 darab, a műszak pedig 10 órán át tart. Kicsit amúgy csúsztatva, mert azok hamarább kezdenek, akik a folyamat elején vannak, a legkésőbb pedig azok végeznek, akik csomagolnak. Egy munkavállalónak nagyjából 15 másodperce van, hogy a rábízott folyamatot megcsinálja egy-egy termékkel, ez tehát egy igen monoton munka. Kérdeztem, hogy néha cserélnek-e egymással, de nem, amíg egy termékciklus tart, amíg gyártásban van egy modell, addig az adott dolgozó végig ugyanazt csinálja. Dongguan egy gyárváros, az itt élők zöme futószalag mellett dolgozik. Noha régóta hallani, hogy majd az ilyen típusú munkákat ki fogják váltani a robotok, ebben az esetben ez nem ilyen egyszerű. Egy headsetből nem gyártanak összesen megközelítőleg sem annyit, mint egy-egy okostelefonból, ezért aztán egy relatív kis sorozat kedvéért újra és újra beállítani és kitesztelni egy egyébként is méregdrága robotot egyelőre nem térül meg. Még úgy sem, hogy egyébként itt Dongguanban egy gyári munkás havi bére alulról karcolja a magyar átlagkeresetet.
[+]
Az Earfun egyébként továbbra is a legjobb budget választás szeretne lenni. Nem ők a legolcsóbbak (elhangzott néhány konkurens márka neve, akik kedvezőbb árat kínálnak, de ott kevesebb erőforrást allokálnak minőségbiztosításra), de azon dolgoznak, hogy a termékeik a legjobb vételnek számítsanak egy adott árponton. Ez nyilván nem sikerül mindig, de vannak slágertermékek (mint amilyen az Air Pro 4), amik aztán elegendő pénzügyi alapot biztosítanak a következő fejlesztéshez. A teljes csapat talán 20-30 emberből áll, a fele fejlesztő, tervező és mérnök, van egy részleg a marketingre, egy az értékesítésre, valamint néhány ember a logisztikára. Az átlagéletkor 24 év, ami nagyon kevésnek hangzik, de Sencsenben amúgy is 32 év a lakosság átlagos életkora úgy, hogy ez egy 17 milliós város.
OpenJump [+]
Az irodában pedig meg tudtam nézni a következő két terméket, amelyeket majd a CES-en mutatnak be hivatalosan, az első az OpenJump, amely egy on-ear megoldás kifejezetten sportoláshoz, a másik pedig egy fejhallgató, ami Tune Pro, amit már megmutattak Berlinben is, ez a Wave Pro mellé érkezik, de annál picit olcsóbb lesz.
[+]
Természetesen vannak személyes benyomásaim az egész látogatásról. Egyrészt mindenki rendkívül kedves volt végig, pedig értelemszerűen nem a magyar piac a legfontosabb az Earfun számára, önmagában Sencsen majdnem kétszer annyi lakost számlál, mint hazánk. Ugyanakkor azt mondták, hogy még sosem járt nálunk újságíró, nem hogy Európából, szóval kifejezetten megtiszteltetésnek vettem, hogy rám szántak egy teljes napot és végigvittek a komplett gyártási folyamaton. Érdekes volt nem csak a tervezési folyamat, hanem a külsős labor is (az AncSonic egyébként autós hangrendszereket is tesztel, többek között a Nissan és a Xiaomi is az ügyfelek között van), az pedig külön remek volt, hogy nem csak beengedtek a gyárba, hanem hagytak fotózni és videózni is. Ez utóbbi pedig meg fog érni egy külön anyagot a Mobilarena YouTube-csatornáján.
