A top500.org manapság is évente kétszer frissíti a világon található szuperszámítógépek rangsorát, amelyre legutóbb a napokban került sor, és ebből az látszik, hogy az USA gyakorlatilag tarol. A hivatalos lista szerint csak az Egyesült Államok rendelkezik exascale, azaz legalább 1 EFLOPS-ra képes szuperszámítógéppel, miközben Kína csak a 15. pozícióra jó a Sunway TaihuLight nevű rendszerrel.
Hirdetés
Volt időszak ugyanakkor, amikor Kínáé volt az első két hely. A 2016-os esztendő közepén például az USA csak bronzérmes volt, egy évvel később pedig a dobogóra sem jutott fel. Ehhez képest Európa azért még mutatja magát, de Kína sehol sincs. Felmerülhet tehát a kérdés: hova tűntek?
Valójában Kína továbbra is épít szuperszámítógépeket, de a top500.org kezdeményezésben nem vesznek részt. Különböző hírek szerint a Tianhe-3 és az OceanLight nevű kínai nagyvasak exascale rendszerek, de bizonyítani nem nagyon lehet, így ezek nem mennek túl a pletyka kategórián. A szóban forgó szuperszámítógépek azonban biztosan léteznek, és a teljesítményük elég erős lehet.
Kérdés azonban, hogy mennyire erős. Jelenleg az iparágon belül egyetértés van abban, hogy a Tianhe-3 lehet a gyorsabb, az elméleti számítási teljesítménye pedig nagyjából 2 EFLOPS körül tanyázhat. Ezzel az első helyre valószínűleg nem lenne jó a rendszer, de a dobogó két alsóbb fokának egyikét talán megcsíphetné. Az igazi gond nem a sebesség, hanem a fogyasztás, ugyanis az a pletyka is járja, hogy a legerősebb kínai gép lényegesebb több energiát igényel az USA csúcsrendszereinél, tehát az energiahatékonyság szempontjából kifejezetten rosszul áll. Itt persze külön pech Kínának, hogy az USA nagyon elkezdte szabályozni ezt a tényezőt, hiszen egy exascale rendszer nem kis méretű, így nem lenne túl jó, ha a eljutnának oda az érintettek, hogy pusztán a számítási kapacitás hajkurászása az adott géphez tervezett erőműveket igényelne. Kell tehát egy észszerű határ ebből a szempontból, ami lehet, hogy nyugaton kritikus tényező, de Kínában annyira nem az, így a keleti nagyhatalom sokkal inkább hajlamos a problémákat erőből és pénzből megoldani, és az észt inkább háttérbe szorítják. Ez kifejezetten nehézzé teszi a nyugati világ számára felmérni azt, hogy Kína éppen hol tart számítási kapacitásban, mert az egyes döntéseik nem igazán tükrözik a logikát, és azokat az elveket, amiket nyugatabbra vallanak a döntéshozók. Kína pedig nem szeretné egyszerűvé tenni a rendszereik képességeinek felmérését, így inkább titkolják azokat.
