Az Intel az Arrow Lake-S sorozatú processzorokkal, asztali szinten is bevezette a DLVR, vagyis a Digital Linear Voltage Regulator használatát, aminek hála minden egyes P-mag és E-mag csoportot külön feszültséggel láthatnak el. Ez növeli a teljes rendszer hatékonyságát, mivel nem minden mag kapja meg ugyanazt a feszültséget, ami majdnem minden alkalmazás futtatásakor kedvező hatással van az energiahatékonyságra.
Hirdetés
Lehetnek azonban kivételek, ugyanis ha egy adott program teljes terhelést fejt ki a processzorra, akkor a DLVR használata hátrányossá válhat, mivel a bejövő feszültséget le kell csökkenteni a magok és magcsoportok működéséhez szükséges feszültségre. Ez azt jelenti, hogy amíg az esetek többségében előforduló terhelési minta mellett a DLVR hasznos az energiahatékonyságra, addig erőteljes terhelésnél már hátrányos, vagyis konkrétan az adott teljesítmény biztosításához több energiára van szüksége a processzornak.
Az Arrow Lake-S platform gyárilag úgy érkezett meg, hogy az alaplapok BIOS-ában lehetőség volt megkerülni a DLVR-t, és ehhez elég volt a Power Gate Mode-ot kiválasztani. Az új, 0x112-es mikrokódból azonban kivette ezt a lehetőséget az Intel, így mostantól lényegében kötelező a DLVR használata. Erre nyilván jó oka van a cégnek, átlagos használat során ennek nagy előnyei vannak a teljesítmény/fogyasztás arányra, tehát igazából a DLVR megkerülése nem túl logikus választás a felhasználóknak, hacsak nem tuningolnak.
A Hardwareluxx megkérdezte az Intelt a változásról, és elvileg a véletlenszerű „visszaélés” megelőzése érdekében történt a DLVR megkerülésének tiltása, így ezt a funkciót csak extrém tuning mellett szeretnék elérhetővé tenni. Ennek a módjára azonban nem tért ki a cég.
