Bevezető, külső

Ha kifejezetten játékhoz keresünk egy nem túl drága, de azért még jól használható monitort, akkor egy középkategóriás PC-t figyelembe véve általában a 27 hüvelykes méret, 2560×1440 pixeles felbontás, és a 165-180 Hz-es frissítés tűnhet ideálisnak. Ennél a képátlónál ez a pixelszám 108 ppi pixelsűrűséget eredményez, ami ha nem is tünteti el teljesen a pixelezettséget, már kellően éles képet ad, egy GeForce RTX 4070-4080/Radeon RX 7900 pedig elég erős ahhoz, hogy valamelyik VRR megoldást használva magas minőségi beállítások mellett kipörgethesse ezt a frissítési frekvenciát.

Ha megnézzük az online árösszehasonlító oldalakat, akkor azt látjuk, hogy ezek kínálata 70 000 forint környékéről indul – ehhez képest tesztalanyunk, a Titan Army P27GR jelenleg körülbelül 67 000 forintért rendelhető meg például a Geekbuyingról, de ha begyűjtjük az új vásárlóknak járó mindenféle kuponokat, akkor még tovább faraghatunk ebből az összegből. Bár ez a márka nem az első, de még csak nem is a harmadik, ami eszünkbe jut, ha új monitort keresünk, a fellelhető specifikációk alapján a készülék teljes mértékben megállja helyét a piacon: 27”-es méret, WQHD felbontás, 180 Hz, overdrive, 1 ms-es GtG válaszidő, Fast IPS panel teljes sRGB-vel, HDR10 és Adaptive-Sync is szerepel a tudáslistában, vagyis úgy tűnik, jó vételre bukkantunk. De vajon tényleg így van-e?

Külső

Nyilvánvaló, hogy ha a többi gyártó érezhetően drágábban adja ugyanazt a tudást, akkor itt valahol kompromisszumot kell kötni. A P27GR kicsomagolásakor ez már rögtön tetten érhető az anyagválasztásban, kialakításban, illetve a tartozékokban. A készülékhez csak egy DisplayPort kábelt, na meg a külső tápegységet kapjuk, semmi mást, a burkolat anyagválasztása és különösen az állvány kialakítása pedig kifejezetten olcsó hatást kelt. Ez utóbbi egy talpból és egy külön rápattintható „oszlopból” áll, mely nem a képernyő közepéhez, hanem alsó éléhez csatlakozik. A dizájn teljesen átlagos, nincsenek meglepetések vagy a „gamerség” érzékeltetésére szolgáló élek, LED-sávok, egyedül a kábelek összerendezését segítő műanyag klipsz piros színe vonhatja magára tekintetünket.

[+]

A tervezők, ahol csak lehet, vékony műanyagot használtak, nincsenek csavarok, csak bepattanó reteszek. Az állvány és a monitor csatlakozásánál ráadásul fémlemezt pattintunk a műanyag sínbe, ami hosszabb távon mozgó alkatrészeknél garantálná a kopást és lötyögést.

[+]

Szerencsére egy monitort nem szoktunk mozgatni, ez itt tehát megbocsátható, ám mivel a forgáspont így a képernyő legalsó élére került, nagy az erőkar, a kijelző tehát nehezen állítható be pontosan, ráadásul kicsit instabil is, könnyen „beleng”. Ismét csak szerencsére a monitort, ha egyszer beállítottuk, utána általában nincs szükség a döntögetésére, tehát ezekkel a problémákkal ritkán kell szembenézni.

[+]

Az állvány maga egyébként minimális állíthatóságot kínál, gyakorlatilag csak dönteni tudjuk a képernyőt, mégpedig -6 és +17 fok között. Forgatás, magasságállítás nincs, ha ez szükséges, akkor alternatív tartó után kell néznünk – ez szerencsére a meglévő 100 x 100 mm-es VESA rögzítőpontok miatt könnyű lesz. Ezzel kapcsolatos további jó hír, hogy a tartóhely akkor is szabad, ha a gyári állványt használjuk, tehát egy mini PC is minden további nélkül felszerelhető ide.

[+]

Míg a külsőn spóroltak a Titan Armynál, addig a bemeneteken már kevésbé: DisplayPortból és HDMI-ből is kettőt-kettőt kapunk – az előbbiek 1.4, az utóbbiak 2.0 szabványúak. Rendelkezésre áll fejhallgató-kimenet is, hangszórók viszont nincsenek, és az USB hub is az árverseny áldozatává vált.

[+]

A kezelőszerveket a kijelző alsó élén, jobb szélen találjuk. Ezek, illetve az általuk előhívható GUI bizony valódi retróhangulatot áraszt, szimpla gombokat kapunk ugyanis, semmi joystick vagy szoftveres vezérlés nem áll rendelkezésre. A működési állapotról a bekapcsológomb halvány piros világítása tájékoztat bennünket.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Eredeti cikk