Retrowave
A retró játékok népszerűbbek, mint valaha. A témában kreált videók a YouTube-on ezerszeresükre nőttek (féléves bontásban, 2007-es adatokhoz képest), míg a Spotify felhasználók 50%-kal több retro gaming témájú lejátszási listát kreálnak. A legmeglepőbb azonban, hogy a TikTokon szintén nagyot mennek az efféle tartalmak, ami arra enged következtetni, hogy az árkád masinák építése, vagy éppen a NES kazetták gyűjtögetése már nem csak az X és Y generáció sajátja. A retró hullámot persze a cégek is igyekeznek meglovagolni, nem hiába dobta piacra a Sony a PS Classic-ot és az Atari a 2600+ konzolt a közelmúltban. Ami viszont talán mégis a legérdekesebb, az a retro handheldek piaca, ami robbanásszerű növekedésen ment keresztül mindösszesen pár év leforgása alatt – olyannyira, hogy a rengeteg elérhető opció miatt ma már inkább a túlkínálat jellemzi a szegmenst. Ezekből néztük meg most azt a két példányt, melyek szinte minden YouTube videó és Reddit poszt alatt visszaköszöntek, mint állítólagos kötelező vételek.
[+]
A két kérdéses kütyü a Miyoo Mini Plus, a nagysikerű Miyoo Mini utódja, valamint az Anbernic RG35XX Plus, mely a kissé megtépázott hírnevű 35XX-et váltotta le múlt év végén. Mindkét eszköz a Nintendo legendás GameBoy-ának formavilágát próbálja megidézni a nosztalgiafaktor kimaxolása jegyében, így vertikális kialakítású eszközöket kapunk, analóg karok nélkül. Persze a népszerűségük mögött elsősorban nem megjelenésük keresendő, hanem hogy látszólag jelentősen jobb ár-érték-arányt képesek megütni vetélytársaiknál, még egy ilyen rémesen kompetitív piaci szegmensben is. A Miyoo masinája jobb napokon 19-20 ezer forintért is beszerezhető, míg az Anbernic árazása 21-22 ezer között alakul – hozzátéve, hogy hazai forgalmazásban egyik sem kapható, így a sokak által ismert Banggood és Geekbuying páros valamelyikéről rendelve esetlegesen számolnunk kell felmerülő többletköltségekkel. A puding próbája viszont az evés, lássuk tehát, valóban megérik-e a gépek a pénzüket.
[+]
Ergonómia és anyagminőség
Hirdetés
Anyaghasználat terén érdemi különbség nem érződik a két eszköz között. Nyilván a fémházat ebben az árkategóriában el kell felejteni (ami még a körökkel drágább ligákban is ritkaságszámba megy, és melegedést is okozhat), viszont mindkettő durabilis, jó minőségű műanyag borítást kapott. Az Anbernic készüléke csak szubjektív szempontból tűnik masszívabbnak a 21 grammal nagyobb súlya (0.186g) miatt. Ennek a különbségnek viszont oka van, ugyanis a Mini Plus-hoz képest tágasabb alsó résszel bír, ami kényelmesebb fogást eredményez, amennyiben a hátul elhelyezett ravaszokat is szeretnénk igénybe venni. Sajnálatos viszont, hogy bár a 35XX Plus javított elődje gyengeségein, az előlapi gombjai (beleértve a D-padot) még így is kicsit puhának és tapadósnak érződnek, a Miyoo reszponzív, nagyszerűen klikkelhető gombjaival ellentétben. Ironikus módon az Anbernic-nek egyedül azok a részei a jobbak, amiket a legkevesebbet fogunk használni (hangerőszabályzó és hátsó ravaszok).
[+]
Hardver, kijelző, üzemidő
A 35XX Plus és a Mini Plus egyaránt 3.5 colos IPS kijelzőt használnak, amelyek 640×480-as felbontással, így pedig 4:3-mas képaránnyal rendelkeznek, ami a legjobb választás a retró tartalmak többsége számára. A valódi eltérés inkább a háztető alatt keresendő, ugyanis az Anbernic ketyeréje 10%-kal nagyobb akkuval bír, ami a gyakorlatban sokszor jelentősen nagyobb üzemidőt eredményez, feltételezhetően a szoftveres és hardveres optimalizációk miatt. A Mini Plus a hivatalos adatok szerint 5 órát bír, a 35XX Plus pedig 8-at, amik többnyire reális adatok, amennyiben hajlandóak vagyunk alacsony fényerő, valamint Wi-Fi és Bluetooth nélkül nyomkodni őket. Elméleti szinten még egy pont írható az Anbernic javára, hiszen jelentősen combosabb CPU-t és nyolcszor (!) annyi RAM-ot kapott. Azonban ez a gyakorlatban irreleváns a menük sebességét leszámítva, ugyanis az extra erőforrást csak modernebb konzoljátékok futtatásánál tudnánk kihasználni, analóg karok nélkül viszont ennek nem sok értelme van.
[+]
Szoftver, funkcionalitás, operációs rendszer
Mindkét eszköz a letisztultságra hajaz, így a főképernyőről a RetroArch-ot, a beállításokat, a kedvenceket, és a nemrég játszott játékok fülét tudjuk elérni pár kattintáson belül. A különbség, hogy a Miyoo esetében helyet kapott egy applikáció böngésző, míg az Anbernic-nél rákereshetünk konkrét fájlokra a keresőmotor segítségével. Az alvó módba helyezés és a save state mindkét modellnél opció, így pontosan ott folytathatjuk a játékokat, ahol azokat abbahagytuk. Fontos viszont kihangsúlyozni, hogy az Anbernic jóval könnyebb elérést kínál olyan esszenciális funkciókhoz játék közben, mint a rezgőmotor be/kikapcsolása, a fényerő állítása, vagy éppen a filterek alkalmazása (dotmatrix, scan line, stb.). A Miyoo is rendelkezik ezekkel a ficsőrökkel – sőt, lényegesen több opciót ad a finomhangolni vágyók kezébe – azonban ezeket egy helyett öt-hat kattintás is lehet elérni. Ettől függetlenül utóbbi eszköz közösségi támogatása nagyobb, így elérhető rá a Onion OS főzött ROM, amennyiben egy intuitívabb felhasználói felületet szeretnénk.
[+]
Játékok
Mind a Miyoo, mind az Anbernic alap változatának megvásárlása esetén hozzánk vágnak egy 64GB-os SD kártyát, teletömve mindenféle retró csemegével. A teljesség igénye nélkül ez CPS, NES, SNES, PS1, GameBoy, GBA, és DS játékokat takar, így lesz bőven miből válogatni. Az Anbernic esetében azért elég mókás, hogy elhúzza előttünk a mézesmadzagot az által, hogy a PSP menüpontot rakja legfelülre, holott analóg kar hiányában és 4:3-mas kijelzővel nem épp ideális élmény az előre telepített Vice City Stories-nak nekiesni. Mindenesetre a játékok támogatottságával alapvetően nincs baj – ami abból a szempontból nem meglepő, hogy a legtöbb felsorakoztatott konzol több évtizedes emulációs háttérrel rendelkezik. Ettől függetlenül néha belefutni problémákba, hiszen pl. a Robocop 3 gyakorlatilag harakirit követett el a Miyoo gépén, és többszöri próbálkozás után sem sikerült működésre bírnom, de felmerültek apróbb kompatibilitási problémák az Anbernic konzolján is.
[+]
Összegzés
Összességében véve mindkét eszköz megéri a pénzét, ám vásárlás előtt jó, ha tisztában vagyunk az erősségeikkel és hátrányaikkal. A 35XX Plus egy fürgébb, nagyobb üzemidővel bíró, komfortosabb, és átláthatóbb felhasználói felülettel rendelkező ketyere, míg a Mini Plus könnyebb, kompaktabb, jobb gombokkal rendelkezik, valamint több testreszabási opcióra ad lehetőséget a beállításainak és a közösségi támogatottság eredményeként elérhető Onion OS-nek hála.
Koncz Dávid
